Neuroticizmus

A neuroticizmus a negatív érzések átélésére való hajlamot jelenti.

Freud eredetileg a neurózis kifejezést olyan állapot leírására használta, amelyet lelki nyugtalanság, érzelmi szenvedés és az jellemez, hogy az ember képtelen hatékonyan megbirkózni az élet szokásos követelményeivel. Úgy vélte, hogy mindenki mutatja a neurózis bizonyos jeleit, de különbözünk abban, mennyire szenvedünk, és milyen konkrét tünetekkel. Ma a neuroticizmus a negatív érzések átélésére való hajlamot jelenti.

Akik magas pontszámot érnek el a neuroticizmus skáláján, átélhetnek elsősorban egyetlen negatív érzést, például szorongást, haragot vagy lehangoltságot, de valószínűleg több ilyen érzelmet is megtapasztalnak.

A magas neuroticizmusú emberek érzelmileg reaktívak. Érzelmileg reagálnak olyan eseményekre is, amelyek a legtöbb embert nem érintenék meg, és a reakcióik általában a szokásosnál hevesebbek. Hajlamosabbak a hétköznapi helyzeteket fenyegetőnek, a kisebb bosszúságokat pedig reménytelenül nehéznek értelmezni.

Negatív érzelmi reakcióik szokatlanul hosszú ideig tartanak, ami azt jelenti, hogy gyakran rossz a hangulatuk. Az érzelemszabályozás e nehézségei ronthatják a neurotikus ember képességét arra, hogy tisztán gondolkodjon, döntéseket hozzon, és hatékonyan megbirkózzon a stresszel.

Szorongás

A szorongó emberek agyában az „üss vagy fuss” rendszer túl könnyen és túl gyakran kapcsol be. Ezért a nagyon szorongók gyakran úgy érzik, mintha valami veszélyes dolog készülne történni. Félhetnek konkrét helyzetektől, vagy lehetnek általánosan félősek. Feszültnek, nyugtalannak és idegesnek érzik magukat. A kevéssé szorongó emberek általában nyugodtak és félelem nélküliek.

Harag

Akik magas pontszámot érnek el a harag skáláján, dühbe gurulnak, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék. Érzékenyek arra, hogy tisztességesen bánjanak velük, és neheztelést, keserűséget éreznek, ha úgy vélik, becsapták őket. Ez a skála a harag átélésére való hajlamot méri; az, hogy valaki kifejezi-e a bosszúságát és ellenségességét, a barátságosság szintjétől függ. Az alacsony pontszámúak nem gurulnak gyakran vagy könnyen dühbe.

Depresszió

Ez a skála a szomorúság, a levertség és a csüggedtség átélésére való hajlamot méri. A magas pontszámúakból hiányzik az energia, és nehezen kezdenek bele a tevékenységekbe. Az alacsony pontszámúak általában mentesek ezektől a nyomasztó érzésektől.

Szociális szorongás

A szociálisan szorongó emberek érzékenyek arra, mit gondolnak róluk mások. Az elutasítástól és a kinevetéstől való félelmük miatt félénknek érzik magukat, és feszengenek mások társaságában. Könnyen zavarba jönnek, és gyakran szégyenkeznek. Az a félelmük, hogy mások bírálni vagy kigúnyolni fogják őket, túlzó és irreális, de a félszegségük és a feszengésük önbeteljesítő jóslattá teheti ezeket a félelmeket. Az alacsony pontszámúak ezzel szemben nem szenvednek attól a téves benyomástól, hogy mindenki őket figyeli és ítéli meg. Nem érzik magukat idegesnek társas helyzetekben.

Mértéktelenség

A mértéktelen emberek erős sóvárgást és késztetéseket éreznek, amelyeknek nehezen tudnak ellenállni. Inkább a rövid távú örömökre és jutalmakra összpontosítanak, mint a hosszú távú következményekre. Az alacsony pontszámúak nem élnek át erős, ellenállhatatlan sóvárgást, így nem is érzik a kísértést a túlzásokra.

Sebezhetőség

Akik magas pontszámot érnek el a sebezhetőség skáláján, nyomás vagy stressz alatt pánikot, zavarodottságot és tehetetlenséget élnek át. Az alacsony pontszámúak stresszhelyzetben is higgadtabbak, magabiztosabbak és tisztábban gondolkodnak.