Így néz ki egy nagy csoport összehasonlítása.

A nyitott emberek szellemileg kíváncsiak, értékelik a művészetet, és fogékonyak a szépségre. A zárkózottabb emberekhez képest általában jobban tudatában vannak az érzéseiknek. Hajlamosak egyéni és a megszokottól eltérő módon gondolkodni és cselekedni. Az értelmiségiek jellemzően magas pontszámot érnek el a nyitottság skáláján, ezért ezt a tényezőt kultúrának vagy intellektusnak is nevezték.

Az intellektust azonban valószínűleg leginkább a nyitottság egyik oldalaként érdemes tekinteni. A nyitottság pontszámai csak mérsékelten függnek össze az iskolában töltött évek számával és a hagyományos intelligenciatesztek eredményeivel.

A nyitott gondolkodási stílus másik jellemzője, hogy könnyen gondolkodik a konkrét tapasztalattól távol eső szimbólumokban és elvont fogalmakban. Az egyén konkrét szellemi képességeitől függően ez a szimbolikus gondolkodás megjelenhet matematikai, logikai vagy geometriai gondolkodásként, a nyelv művészi és metaforikus használataként, zeneszerzésként vagy zenélésként, illetve a számos vizuális és előadó-művészeti ág valamelyikében.

Az alacsony nyitottságú emberek érdeklődése általában szűk és hétköznapi. Az egyszerűt, az egyértelműt és a nyilvánvalót részesítik előnyben az összetettel, a többértelművel és az árnyalttal szemben. A művészeteket és a tudományokat gyanakvással szemlélhetik, és nehezen érthetőnek vagy gyakorlati haszon nélkülinek tarthatják ezeket. A zárkózott emberek a megszokottat választják az újdonság helyett; konzervatívak, és ellenállnak a változásnak.

A pszichológusok – akik maguk is gyakran nyitottak az új tapasztalatokra – a nyitottságot gyakran egészségesebbnek vagy érettebbnek állítják be. A nyitott és a zárt gondolkodási stílus azonban más-más környezetben hasznos. A nyitott ember intellektuális stílusa jól jöhet egy egyetemi tanárnak, a kutatások viszont azt mutatják, hogy a zárt gondolkodás jobb munkateljesítménnyel jár a rendőri munkában, az értékesítésben és számos szolgáltatói foglalkozásban.

Az impulzusok önmagukban nem rosszak; időnként az időhiány gyors döntést követel, és ilyenkor az első ösztönös késztetés követése hatékony válasz lehet. Ráadásul amikor nem munkáról, hanem játékról van szó, a spontán és impulzív cselekvés szórakoztató is lehet. Az impulzív embereket mások színesnek, jó társaságnak és bolondosnak láthatják.

Az impulzusok követése azonban többféleképpen is bajba sodorhat. Egyes impulzusok antiszociálisak. A kontrollálatlan antiszociális tettek nemcsak a társadalom többi tagjának ártanak, hanem megtorlást is vonhatnak maguk után az elkövetővel szemben. Az impulzív cselekedetek másik problémája, hogy gyakran azonnali jutalmat hoznak, hosszú távon viszont nemkívánatos következményekkel járnak. Ilyen például a túlzott társasági élet, amely miatt valaki elveszíti az állását, egy odavetett sértés, amely egy fontos kapcsolat végét okozza, vagy az élvezeti szerek használata, amely végül tönkreteszi az egészséget.

Az impulzív viselkedés még akkor is jelentősen csökkenti az ember hatékonyságát, ha nem kifejezetten romboló. Aki impulzívan cselekszik, nem mérlegeli a lehetséges alternatívákat, amelyek közül némelyik bölcsebb lett volna az impulzív választásnál. Az impulzivitás ráadásul kisiklatja az embert az olyan feladatokban, amelyek lépések vagy szakaszok rendezett sorrendjét kívánják. Az impulzív ember eredményei ezért kicsik, szétszórtak és következetlenek.

Az intelligencia egyik ismérve – az, ami az embert potenciálisan megkülönbözteti a korábbi életformáktól – a képesség, hogy cselekvés előtt végiggondoljuk egy késztetés jövőbeli következményeit. Az intelligens tevékenység magában foglalja a hosszú távú célok átgondolását, az odavezető utak megszervezését és megtervezését, valamint a kitartást a célok mellett az ellenkező irányba húzó, rövid életű impulzusok ellenére. Azt a gondolatot, hogy az intelligencia részét képezi az impulzuskontroll, jól megragadja a körültekintés kifejezés, a lelkiismeretesség területének alternatív elnevezése. A körültekintő ember egyszerre bölcs és óvatos.

Akik magas pontszámot érnek el a lelkiismeretesség skáláján, mások szemében valóban intelligensnek tűnnek. A magas lelkiismeretesség előnyei nyilvánvalóak. A lelkiismeretes emberek elkerülik a bajt, és céltudatos tervezéssel és kitartással nagy sikereket érnek el. Mások is pozitívan, intelligensnek és megbízhatónak tartják őket. A hátrányuk, hogy kényszeres perfekcionisták és munkamániások lehetnek. Ráadásul a rendkívül lelkiismeretes embereket merevnek és unalmasnak is tarthatják.

A kevéssé lelkiismeretes embereket bírálhatják megbízhatatlanságuk, ambíciójuk hiánya és amiatt, hogy nem maradnak a kijelölt kereteken belül, ám sok rövid örömben lesz részük, és sosem fogják őket merevnek nevezni.

Az extravertáltak szeretnek emberek között lenni, tele vannak energiával, és gyakran élnek át pozitív érzelmeket. Általában lelkes, tettre kész emberek, akik valószínűleg azt mondják: „Igen!” vagy „Gyerünk!”, ha izgalmas lehetőség adódik. Csoportban szeretnek beszélni, érvényesíteni az akaratukat, és magukra vonni a figyelmet.

Az introvertáltakból hiányzik az extravertáltak lendülete, energiája és aktivitásszintje. Általában csendesek, visszafogottak, megfontoltak, és kevésbé vesznek részt a társasági életben. A társas kapcsolatokból való visszahúzódásukat nem szabad félénkségként vagy depresszióként értelmezni; az introvertáltnak egyszerűen kevesebb ingerre van szüksége, mint az extravertáltnak, és szívesebben van egyedül.

Az introvertált függetlenségét és tartózkodását néha barátságtalanságnak vagy arroganciának vélik. Valójában az az introvertált, aki a barátságosság dimenzióján magas pontszámot ér el, nem keresi mások társaságát, de nagyon kellemes, ha megszólítják.

Ezért figyelmesek, kedvesek, nagylelkűek, segítőkészek, és hajlandók összeegyeztetni az érdekeiket másokéval. A barátságos emberek emellett derűlátóan tekintenek az emberi természetre. Úgy vélik, az emberek alapvetően őszinték, tisztességesek és megbízhatóak.

A kevésbé barátságos emberek a saját érdeküket a másokkal való jó viszony elé helyezik. Általában nem foglalkoznak mások jólétével, ezért nem valószínű, hogy erőfeszítéseket tesznek másokért. Mások indítékaival kapcsolatos kételkedésük időnként gyanakvóvá, barátságtalanná és együttműködésre képtelenné teszi őket.

A barátságosság nyilvánvalóan előnyös a népszerűség megszerzéséhez és megtartásához. A barátságos embereket jobban kedvelik, mint a kevésbé barátságosakat. Másfelől a barátságosság nem hasznos olyan helyzetekben, amelyek kemény vagy teljesen tárgyilagos döntéseket kívánnak. A kevésbé barátságos emberek kiváló tudósok, kritikusok vagy katonák lehetnek.

Freud eredetileg a neurózis kifejezést olyan állapot leírására használta, amelyet lelki nyugtalanság, érzelmi szenvedés és az jellemez, hogy az ember képtelen hatékonyan megbirkózni az élet szokásos követelményeivel. Úgy vélte, hogy mindenki mutatja a neurózis bizonyos jeleit, de különbözünk abban, mennyire szenvedünk, és milyen konkrét tünetekkel. Ma a neuroticizmus a negatív érzések átélésére való hajlamot jelenti.

Akik magas pontszámot érnek el a neuroticizmus skáláján, átélhetnek elsősorban egyetlen negatív érzést, például szorongást, haragot vagy lehangoltságot, de valószínűleg több ilyen érzelmet is megtapasztalnak.

A magas neuroticizmusú emberek érzelmileg reaktívak. Érzelmileg reagálnak olyan eseményekre is, amelyek a legtöbb embert nem érintenék meg, és a reakcióik általában a szokásosnál hevesebbek. Hajlamosabbak a hétköznapi helyzeteket fenyegetőnek, a kisebb bosszúságokat pedig reménytelenül nehéznek értelmezni.

Negatív érzelmi reakcióik szokatlanul hosszú ideig tartanak, ami azt jelenti, hogy gyakran rossz a hangulatuk. Az érzelemszabályozás e nehézségei ronthatják a neurotikus ember képességét arra, hogy tisztán gondolkodjon, döntéseket hozzon, és hatékonyan megbirkózzon a stresszel.